Utolsó bejegyzés az összegzésről szól, mivel a 16 órás buszút monotonitását leírni elég nehéz és unalmas feladat lenne. Egyetlen pozitívuma, hogy így volt lehetőségem olvasni, mivel más tevékenységet úgyse nagyon lehet művelni a buszon ülve.

Utazás tervezgetése mindig feldob engem, emiatt a mostani szervezett út kicsit új volt számomra, mivel a programok nagy része fix volt és leszervezett. Bár mint írtam, nem fértem a bőrömbe és az tolsó napra már itthon is elkezdtem kutatni alternatív programot, amit akkor Avignon-nak terveztem. Ám kint be kellett látnom, hogy odáig eljutni túl nagy energiába került volna és így egy közelebbi helyszint választottuk végül Saint-Paul-de Vence-t amit nem bántam meg.

Busz út fárasztó egy dolog, nehéz hosszú órákat egy helyben ülni, mégis más fellingje van, mint egy repülő útnak , ahol 2-3 óra alatt ott is vagy a célállomáson és csak felülről lego nagyságban érzékeled a táj változását. Buszon érzékeled, mikor a hegyek közé érsz, táthatod a szájad a magas havas hegycsúcsokon, majd a riviérai tenger látványa, amivel nem bírsz betelni.

Az egész út a futásról szólt egyébként számomra, főleg emiatt vágtam bele, mert csábítóan hangzott, hogy Monaco belvárosába futhatok. S ez az emlék örökre megmarad bennem! Most már ha nézem a forma-1-t, akkor az alagútnál az fog mindig eszembe jutni, hogy ott ráztam le az olasz kiscsákót egy 4:35-ös km-rel, amely tempót utána a célig bírtam tartani.

Azt már kint eldöntöttem, hogy mindenképp máshol is fogok futni, tervezgetem az utat a trieszti, bécsi, prágai maraton valamelyikére, hogy ott a gyerektávot lefussam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.