Reggel negyed 6kor csörgött, az óra, hogy itt az idő kelnem kell, hogy odaérjek a megbeszélt indulási időpontra. Ez főképp azért volt nehéz, mert fél 1ig nézegettem a lehetőséget, hogyan lehet majd Antibesből Avignonba eljutni.

Buszhoz sikerült időben kiérnem, ahol már Öcsiék vártak természetesen, ők már negyed órája ott voltak. A társaság nagy része már ismerte egymást előző futóversenyekről, többen voltak már Rómában, Monacóban maratont futni. Nekem is van 1-1 ismerős arc a futóversenyekről.

A buszút szokásos egyhangúságban telt, olvasás, beszélgetés, filmnézés, egyetlen nem várt esemény a szlovén rendőrség ellenőrzése volt, akik azt ellenőrizték, hogy a sofőrjeink kellő mennyiséget pihentek-e.

Este fél 6-ra értünk a szállásunkra Padova külvárosába, gyors lepakolás után már indultunk is a városba, hogy még lássunk valamit, mielőtt besötétedik. Padova Olaszország északi részén található nem messze Velencétől. Középkorban gazdag kereskedő város volt, ami látható is a belváros nagyságán és a régi épületek pompáján.

Mivel este értünk csak a városba, így csak abba a templomba sikerült bejutni, ahol Janus Pannonius freskója látható a monda szerint. Város egyébként beérkezésünkkor kezdet éledezni, a boltok még nyitva voltak, de az éttermek és kávézók már kezdtek megtelni vendégekkel. Szerencsére itt is jó idő van már, így egy kis kabátka elég volt a városnézésre. A város maga gyönyörű, hangulatos árkádokkal, terekkel utcácskákkal. A belvárosi rész hatalmas, órákat lehetett volna bolyongani benne ha lett volna elég időnk.

Belváros felé még a Móniban felvetődött, hogy az utolsó „bkv” busszal vissza kellene menni a szállásra, ami 8kor indult. Erről úgy fél 8kor sikerült lebeszélnünk, amikor még csak félúton voltunk a Bazilika felé és még a látványosságok felét nem láttuk. Miután eldöntöttük, hogy taxival megyünk haza nyugodtan bolyongtuk végig a belvárosi látványosságokat. Bazilikánál találkoztunk egy körmenettel, mely épp akkor ment be istentiszteletre. Nekik köszönhetően sikerült legalább megnézni belülről is a bazilikát.

Városnézés után nem várt izgalmak és gyaloglás várt ránk, mivel gyakorlatilag nem sikerült egy szabad taxit se fognunk a belvárosban. Legidegesítőbb az volt, hogy a taxisok legtöbbje ki se kapcsolta a szabad lámpát, így mi eszetlenül integettünk nekik és mikor a közelbe értek akkor láttuk, hogy foglalt. Végül az egyik, utast szállító, taxis megállt és tájékoztatott ékes olasz nyelven minket, hogy menjünk a vonatpályaudvarra, mert ott fogunk tudni taxit fogni magunknak. Pályaudvar természetesen még negyedóra sétára volt tőlünk. Pályaudvaron meglepő kép fogadott minket, sorban állás volt a taxikra a taxisposzton! Mi is beálltunk a sorba és 5 perc alatt jött is egy taxi ami végre hazavitt minket.

A szálláson derült ki, hogy nemhogy nincs free internet, sőt 10 eurot kértek egy óra netezésért! Ehhez már túl skót voltam és emiatt úgy döntöttem, hogy a következő szálláson rakom fel az első napi bejegyzést is. Emiatt olvashatjátok csak most az 1. napi bejegyzést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.