Végül Öcsiék úgy döntöttek, hogy mégis inkább St. Tropezbe mennek a csoporttal, így Klárival csak ketten indultunk el renitens módon Sant Paul de Vence irányába. Fél kilenckor indultunk a szállásról, hogy minél előbb elérjük célunkat. Ám a pályaudvaron kiderült, hogy a vasutasok ma sztrájkolnak, így az előre kinézett vonatok egyáltalán nem járnak, így kereshettünk buszt, ami elvisz minket Sant Paul-ba.

 
 
Ám a sztárjk, miatt be volt állva a forgalom az egész riviérán, így a 45 percesre tervezett menetidő 2 és fél órára nőtt. Célhelyünkre közeledve már távolról látszott, hogy megérte számomra St. Tropez helyett erre vennem az irányt.
 
 
Kisvárosról annyit kell tudni, hogy a XIX-században fedezték fel maguknak a művészek és azóta is az egyik legfelkapottabb hely a képzőművészek számára, például Chagal és Miro is alkotott itt, de Antibes-ból többször átruccant ide Picasso is. Galériák tucatjai bújnak meg a szűk kis utcácskák régi házacskái alatt, ahol a mesterek másolatai mellett a kevésbé neves kortárs művészeit is meg lehet tekinteni illetve vásásrolni.
 
 
Település egyébként magán hordozza már a Parovance-i települések hangulatot, de a várfalról déli oldaláról még látni a tengert és a Rivierát. Szerencsére még nem volt tele a város turistával, csak egyénileg szervezett turisták bolyongtak a városban, jórészük ölebével.
 
 
 
 
Fent a templomnál találkoztunk a képen látható macskával, aki akkor tervezett kitelepedni az út közepére a déli napozásra, főleg hogy az utóbbi napokban nem sok ideje volt napozni. Ahogy meglátott engem egyből odajött hozzám, hogy simogassam meg, és egyébként is inkább üljek le a lépcsőre és vele együtt élvezzem a napsütés melegét.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Macsekot fájó szívvel otthagyva elindultunk a busz felé, ám lekéstük a buszt, mivel túl sok időt néztük a helyiek játékát a petanque-ot, aminek a lényege, hogy egy bizonyos ponthoz minél közelebb legyen a Te fémgolyód. Busz lekésése miatt majd 40 percet kellett várnunk a következő járatra, hogy eljussunk Antibes-ba.
 
Délután Antibes-be érve egyből elindultunk az óváros felkutatására, ami sajnos kicsit csalódás volt számomra. Bár az óvárosa elég nagy, sajnos csak kis része van rendesen felújítva, a többi nagyon lepusztult és kicsit hangulattalan állapotban van. Egy idő után szétváltunk, én elmentem megnézni még a kikötőt és megpróbáltam felmászni az erődbe, ami sajnos nem volt nyitva.
 
 
 
 
Visszafele találkoztunk a többiekkel, akik St Tropezből visszajövet ugrottak be a városba egy koraesti városlátogatásra. Hazajöve még mindenki bevásárolt az útra ami neki kellett, majd csomagolt és készülődött a holnap reggel 5-ös indulásra. Következő alvásom már az én kis ágyikómban lesz...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://monacofutas.blog.hu/api/trackback/id/tr221864015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása