Ma reggel hasonlóan korán keltem, mint tegnap, mivel a szobatársam negyed 6-ra állította be az óráját, hogy biztos mindennel elkészüljön a negyed hetes reggelihez. Én még fél órát adtam az álommanóknak, hogy kipihentebb legyek, de nem jártak túl nagy sikerrel.

Gyors reggeli után csomagoltunk és 7kor indult is a busz Cinque Terra felé, sok sok álmos arccal a fedélzeten.

Cinque terra 5 kis elzárt tengerparti település összefoglaló neve Genovától nem messze, 1997-től a világörökség része. Ide 5 óra buszozás árán jutottunk el, átkelve a déli Alpok hágóin, ahol a hegyek csúcsain fehérlett még a hó.

Nagyjából délre értünk Manarola-ba Cinque Terra településeinek egyikére, mivel a GPS rossz utat adott meg és a normál főút helyett egy hegyi szerpentinen küzdötte fel magát a busz a hegy tetejére, igaz addigra a busz hölgytagjai szétidegelték magukat.

Manarola nagyon hangulatos kisvároska, területének jelentős részét csak gyalog lehet elérni. Turisták leginkább hajón vagy kisvasúton tekintik meg a települést. Itt lakók turizmus mellett szőlő, olívabogyó és citromtermelésből illetve halászatból szerzik jövedelmüket. Telkeket itt kis lépcsőzetes teraszok, egy-egy teraszon csak pár tő szőlő vagy olíva bokor fér el. Meglepő volt itt látni a már virágzó bokrokat, fákat otthonhoz képest, sőt a citromfák gyümölcse, mint ahogy a képen is látszik, pont most érnek.

Itt én szokás szerint elindultam egyedül világot látni, felfedezni az utat, ami felvisz a hegy tetejére. Ezt természetesen megtaláltam és pár jó képet is sikerült készítenem onnan, ám közben Öcsi kezdett hívni engem, hogy merre vagyok és természetesen ott nem volt térerő. Szegénynek már átfutott az agyán, hogy számol el velem jó anyámmal, mikor meglátott engem vígan pizzát majszolva felfelé jönni a kaptatón…

Buszba visszaszállva engem elnyomott az álom és csak a pihenőnél ébredtem fel ahol gyorsan magamba is döntöttem egy kávét, hogy magamhoz is térjek. Öcsivel gyorsan vettünk még egy kaparós sorsjegyet, most neki volt szerencséje, mert ő legalább visszanyerte a „készülék árát”. Az út további részében stílusosan a St. Tropez-i csendőrőket néztük.

Fél 8ra értünk végül a szállásra, ahol kisebb fennakadások után sikerült elfoglalnunk a spártaian kialakított szobánkat. De nem panaszkodhatok, mert itt legalább van internet és tudom írni a blogot illetve tudok válaszolni a levelekbe. Még mikor megérkeztem, gondolkoztam azon, hogy bemegyek este Antibesbe, de itt is csak este fél 9-ig jár a helyi tömegközlekedés, gyalog pedig 3-4 km a belváros.

Holnap tervek szerint felfedezzük Monacót, lenevezünk a futásra, elmegyünk az Óceonológiai múzeumba illetve a hercegi palotába.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.