Mai nap végre nem kellett hajnal hasadtán kelni mivel a mai indulás csak 10-kor volt. Így volt időm nyugodtan reggelizni illetve felküzdeni a blog.hu-ra a tegnapi nap eseményeit illetve képeit.

 Mai nap első állomása Nizza volt, buszunk a festői angol sétányon rakott ki minket. Itt elszakadtunk Klárival a többiektől, mivel mindketten meg szerettük volna nézni a Negresco hotelt, ami a francia Riviera egyik leghíresebb hotelje. Sajnos a hotelt épp most újítják fel, így se kívülről se belülről nem lehetett rendesen megtekinteni. Ezek után belvároson keresztül haladtunk az óváros felé, ahol a híres nizzai régiség piacba botlottunk. Piacon szerintem mindent lehetett kapni, amit az utóbbi 300 évben Nizza környékén valaha is használtak, sok sok limlom mellett volt pár tényleg érdekes antik darab is.

Piac átnézése után az óvároson keresztül vágva jutottunk el a vár aljába, ahol több száz lépcső megmászása várt minket. Vár maga nagy csalódás volt, mivel csak egy-két kőhalmaz emlékeztetett a hajdani várra, de a fenti kilátás ellensúlyozta a fáradalmainkat.
Várból lejőve megnéztük a kikötőt, majd az óvároson újra átvágva jutottunk el a partra ahol vártuk a buszunkat.
 

Következő állomásunk a Grasse volt, amit a helyiek egyszerűen csak a parfümök fővárosának neveznek, és itt megnéztünk egy parfümgyárat, ami nyitott a látogatók előtt. Mikor beléptünk a gyárba, egyből megcsapott minket az erős parfümszag, ami hosszútávon émelyítő volt számomra. A vezetőnk elmondta a parfüm gyártás alapjait, pl megtudtam, hogy 1liter rózsaolajhoz 300kg rózsaszirom kell. Másik érdekesség, hogy a gyárban 350 alapanyag van, amiből különféle parfümöket gyártanak.

Grasse után Cannesba vettük az irányt, ami hatalmas csalódás volt számomra. A tengerparti szálloda sor jó része a 60-as évekbe épült, ami mostanra már nagyon szocreálos kinézetűnek tűnt számunkra. Pl a neves Intercontinental kívülről egy lepukkant balatoni Szot üdülőnek néz ki, csak az előtte parkoló Mesaretti győzött meg arról, hogy Cannesban vagyunk és nem Almádi alsón.

A Fesztivál épület is a 60-as években tűnhetett csak modernnek kívülről, most csak a méretei miatt tűnik impozánsnak, egyébként inkább hasonlított egy kiszuperált vidéki kultúrháznak… Az egész város kihaltsága hasonlított a kora tavaszi balatoni városokéhoz, csak a nyitott neves üzletek(pl Bulgari, Dior) hitette el velünk, hogy a város azért él valamennyire.

Cannes óvárosi része pici, de egész mutatós, sajnos a várba és a XI.századi templomba nem tudtunk bemenni, mivel túl későn értünk oda, így mindet zárva találtuk.

Holnap végül elmarad Avignon, helyette elmegyünk megnézni a San Paul-i művésztelepet, míg a többiek St. Tropez-ban vannak.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.