Ma reggel változatosság kedvéért fél hatkor csörgött az óra, mivel korán kellett kelnünk a futóverseny miatt, ami fél 10kor indult.

Bár fél 7kor indultunk és fél 8ra Monacoba is voltunk, negyed kilenc is elmúlt mire sikerült parkolót találnunk! Az okos francia rendezőknek sikerült úgy lezárniuk a pályához vezető utat, hogy nem lehetett a nagy buszparkolóhoz jutni. Végül megint a fél rendőrőrsnek kellett összejönnie, hogy végre parkolót tudjanak találni nekünk a helikopter leszálló mellett.

Stadionbeli gyors öltözés után átcaplattunk a starthelyhez, ami a forma-1-es pálya rajthelyénél volt. Itt már a szokásos futóverseny hangulat várt minket rengeteg országból jött futó melegített a csöpögő esőben. Pl egy olasz csoport színes hajat és hippi ruhát utánzó öltözetben állt starthoz, egyik a kezében lévő trombitát fújta végig a futás alatt. A pálya jó részt a rakpart mentén haladt, egy komolyabb emelkedő volt a pályába, de abba többen bele is „haltak” a végére. Sajnos a kaszinó előtt nem futottunk el, mivel az útvonal az alatta lévő alagútban haladt.

Pálya talán legismertebb szakasza a start mellett az alagút volt, ahol a forma 1-es autók mennek, mielőtt kiérnek a partra. Innen még 2 km volt a célig, ami szerencsére gyorsabban eltelt, mint reméltem. A cél a Monaco Fc stadionjában volt, ahol még 350 métert kellett futni kimért pályán. 47’47”-es időm pont elérte a „szakvezetés által elvárt időt”, ezáltal igen büszke is voltam magamra! Öcsi a 21 km-rel megszenvedett szegény, nagyon nem esett jól neki másodszor a nagy emelkedő, de még így is teljesítette a magától elvárt szintidő alatt a távot.

Futás után sikerült összeraknunk magunkat annyira, hogy elinduljunk várost nézni. Első célpont az Oceanográfiai múzeum volt, ami a sok akvárium mellett a búvárkodás tudományának történetét mutatta be, sajnos nem túl szemléletesen. Az akváriumok még érdekesek voltak, de a múzeumi rész nagyon unalmas volt, sőt a múzeum egy része épp felújítás alatt van, így a tárlat egyik része nem is látható…

Múzeum után elmentünk megnézni a katedrálist,ami egyben a hercegi család nyughelye is. Itt található Grace Kelly sírja is, melyen még mindig sok friss virág emlékszik az elhunyt hercegnőre. Katedrális megtekintése után még bolyongtunk kicsit a palota melletti óvárosi rész zegzugos utcáiban, majd innen indult a társaság megtekinteni a Monte Carlo kaszinót.

Monaco gazdasági fellendülése a XIX.század második felében nyitott kaszinónak volt köszönhető, mivel a játéktermi bevételek mellett a turizmust is fellendítette. Kaszinó mellett található közvetlen a városállam legpatinásabb szállodája a Hotel Paris, melynek parkolójában Lamborginiket, Ferrarikat és Rolls-Royce-kat csodálhat meg a turista tömeg. Kaszinóba szerencsére enyhítettek az etiketten, így nem kell szmoking ahhoz, hogy bemehessen az ember játszani és körbenézni.

Kaszinó halljába ingyen be lehet menni, ám már ide se viheted magaddal a fényképezőgépedet és a mobilodat. A játéktérbe 10 euros napijegyet kell venni, amit nagyjából múzeumi belépőnek lehet tekinteni. Benti játékteret nehéz szavakba önteni, olyan mesés látvány tárult elénk! Kaszinó hangulata megmaradt a XIX.századi fényűző stílusban, ám a kor modern vívmányait is magán viseli. Például dohányozni nem szabad a kaszinóban már, de kialakítottak egy külön dohányzó fülkét, ami egyből lebontja a káros anyagokat.

Öcsivel kisebb „vagyont” 30 eurot tettünk az asztalra amiért 6 zsetont kaptunk a legkisebb limites asztalnál. Volt olyan asztal is ahol 100 euro volt a kezdő limit, sőt a kaszinónak volt egy exkluzív része is, ahova csak a klubtagok mehettek be játszani. Visszatérve a játékhoz 6 zsetonunkkal több, mint 20 percig vitézkedtünk az asztalnál, miközben mellettünk a pasi a harmadik 500 eurósát váltotta be éppen.

Bár elvesztettünk 30 eurót ruletten, de így is hatalmas élménnyel lettünk gazdagabbak, hiszen játszottunk a nagy Monte Carlo kaszinóban!!!

Buszhoz visszafelé még megnéztük a nemzetközi atlétikai szövetség székházát, majd a mólon áldogáló jachtocskákat. Némelyikre még helikopter is le tud szállni.

Holnap megyünk Cannesba és Nizzába, a 10 órás indulás pedig hab a tortán számomra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.